Írásaim Vallás és spiritualitás | Élet és Hivatás | Tabuk

Futás és pánikbetegség

Futás és pánikbetegség

in Tabuk

Megjelent: 2019. május 11.-én, a XIII. NN ULTRABALATON futóverseny rajtja előtt

Kedves Futótársaim, pánikbeteg Sorstársaim!

Idáig csak a legszűkebb körben beszéltem a lassan már egy éve tartó pánikbetegségemről, most – a XIII. NN ULTRABALATON rajtja előtt – veszem a bátorságot, hogy megosszam gondolataimat a futáshoz fűződő viszonyomról, valamint a meglepően sok embert érintő, ám legtöbbször szégyellt szorongásos betegségről, a pánikbetegségről. És éppen ezért avatom a tisztelt olvasót most gondolatolvasóvá, a legbensőbb gondolataim olvasójává, hogy azok nevében is felszólaljak, akik ezidáig féltek megosztani betegségüket a környezetükkel. A megőrülés szélén állva, levegő után kapkodva, verejtékezve, remegve hidegrázás és a forróság váltakozásától úgy gondoljuk: ez a vég. A pánikroham tünetei leginkább a szívinfarktuséra emlékeztetnek, mely tünetek bárhol, bármikor (akár álmunkból felébresztve) törnek ránk. Erről a legtöbb férfi aligha mer nyíltan beszélni, hiszen a sportolói szubkultúrára jellemző (ál)macsóság és nagyképűsködés aligha nyújt biztonságos közeget az érzékenyebbek számára. Márpedig egy pánikbeteg ember az érzékenység áldásának és átkát cipeli a hátán. Én a következő címkék megtiszteltetésében részesültem az idők során: “gyenge, puncsfagyi, buzi, kislány”.

“Megnyugszom. Ellazulok.”

Az említett tünetek ijesztőnek tűnhetnek azok számára, akik ehhez hasonló élményben nem részesültek. Ezen szerencsés embertársaimat óva inteném attól a gondolattól, hogy én most túlzásokba esek. A pánikroham – amely egyébként szinte mindannyiunk életében legalább egyszer előfordul – tüneteinek csúcsosodásakor borzasztóan erősek a nem kívánt érzés –és tudatállapotok, ilyenkor a beteg a megbolondulástól és a haláltól való félelmet rendkívül valóságosnak éli meg. A minap szóba elegyedtem egy közeli ismerősömmel, aki művészként szintén érzékenyre állított szenzorokkal született a világra. Elmondta, hogy hasonló szorongásos tünetekkel tölti napjait, ezért Xanaxot szed.

“Eltávolodik tőlem minden külső zaj és belső gond.”

Én a gyógyszerszedés helyett az autogén tréning és a futás mellett tettem le voksomat. Pár órával a rajt előtt azon gondolkodom, vajon miért szerettem meg ennyire a futást, hiszen évekkel ezelőtt még egy tőlem oly távol álló mozgásformaként tekintettem rá. Éppen egy éve kezdődött, amikor apám céges futócsapatában megürült egy hely, amit első körben nekem kínáltak fel. Sportolói múltamnak köszönhetően fel tudtam készülni a 2018. évi ULTRABALATON, melyet 10 fős csapatban teljesítettünk. Az esemény és a csapatszellem hatására elköteleződtem a futás mellett, s azóta is a mindennapok része maradt. Szerencsém volt, amiért mindmáig hálás vagyok a csapatnak.

Pár hónapra rá kezdődtek az első rohamok. Azóta a futás számomra több, mint egy hobbi-sport. A megtett kilométereket meditációs gyakorlatként élem meg, mely során képes vagyok gondolataimat tisztázni, érzéseimet lokalizálni. Nem egyszer fordul elő, hogy azonnal cipőt húzok, amikor érzem a pánikroham közeledtét, vagy hirtelen a közepén találom magam. Ma már sportórát sem használok. Ezen döntésemet szellemi áttörésként éltem meg a futással való viszonyomban, hiszen ezáltal az élsportból magammal cipelt maximalizmus terheit vetettem le magamról. Szabad vagyok.

“Átadom magam a nyugalomnak. Átadom magam a vágynak, hogy testi, lelki, szellemi harmóniám megteremtsem.“

Meghatódva hallgatom azon hosszútávfutók nyilatkozatait, akik nemes célokért (tragikusan fiatalon elhunyt gyermekeikért, a világ békéjéért) futnak napokon, heteken át. Szentimentálisnak és kissé elfuseráltnak tűnhet ez a jelenség, ennek ellenére bátorkodom az idei versenyen megtett távjaimat pánikbeteg sorstársaim javára felajánlani. Arra biztatom a résztvevő sportolókat, hogy engedjék meg maguknak a meditatív futás örömeit, s ajánlják fel a XIII. NN ULTRABALATON-ba fektetett energiáikat egy számukra nemes cél érdekében!

“Nyugodt vagyok. Ellazulok.”

Post CommentLeave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük