Bocsásd meg vétkeinket!

"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,…"

– Mi jut eszedbe a börtönről?

– Kilátástalanság, agresszivitás, odaát.

– Odaát?

– Párhuzamosan létezik a civil élettel, de az egy teljesen más világ. Amik kint meghatározzák az életedet, azok bent nincsenek. El lehet felejteni.

"…szenteltessék meg a Te neved,…"

– Tapasztaltál valamiféle hitet, reményt?

– Reményt minden nap, hogy egyszer majd elmúlik és minden rendbe jön. Hitet inkább olyan formában, hogy voltak, akik hittek az igazukban vagy az ártatlanságukban, még akkor is, amikor 10-15 évekkel jöttek be a tárgyalásról.

– Találkoztál magát mélyen vallásosnak tartó emberrel?

– Volt egy csávó, aki bent tért meg Istenhez. Róla el lehetett hinni, hogy hisz Istenben, olyan átéléssel és alázattal beszélt róla. Plusz bent kialakul az emberben egy idő után valamiféle érzék, amivel a „megjátszós embereket” egyből kiszúrja. Ő nem tűnt ilyennek. Illetve jött egyszer egy együttes a börtönbe koncertet adni. A nevüket nem tudom, de az énekesük elmesélte, hogy hogyan vált hívővé, az ő szemében igazi hit tükröződött. Elmesélte egy halál közeli élményét, és, hogy hogyan gyógyult meg a halálos betegségéből. Ezek után tért meg. Amennyit én láttam belőle, azt gondolom, ő igazán hitt abban, amit hirdetett.

– Imaszoba, kápolna van?

– Van börtönlelkész, aki ilyen foglalkozásokat tartott, legalábbis mi így hívtuk, de nyilván istentisztelet volt. Van egy rabbi is az országban, akit a zsidó fogvatartottakhoz hívhatnak. A vallását mindenki szabadon gyakorolhatja.

"…jöjjön el a Te országod,…"

– Ez lenne a földi pokol?

– Olyasmi. Sokan mondják is, hogy sosem felejted el azt a hangot, amikor először csukódik be a hátad mögött a rács. Annak súlya van. Mintha egy dimenzión átlépnél.

– Melyek a legdurvább élményeid bent?

– Rengeteg van, a legdurvábbak mind a feszültséghez köthetők, volt egy emlékezetes eset például, amikor leültek kártyázni a srácok. Azzal kezdték, hogy megtöltöttek 200 szál cigarettát, ez jelképezte a pénzt. Majd amikor az egyikük elnyerte majdnem az összes cigit, a többiek kikiáltották csalónak és agyba-főbe verték emiatt.

– Belehalt a verésbe?

– Nem, az őrség kimenekítette a zárkából, aztán meg az orvosok ellátták. Aztán ott volt az a csávó is, akinek a hangok azt mondták a fejében, hogy vágja meg magát.

– Vágja meg magát?>

– Igen, meg is tette a vádliján. Ott annyira feszes a bőr, hogy rendesen szét is ugrott neki, látszott a sárgás zsíros bőre, meg kilógott az egész izma.

– Ez már pszichiátriai esetnek tűnik.

– A börtönben nincsenek erre felkészülve. De amúgy sem lehet tudni, hogy tényleg a hangok mondták-e neki, vagy ez csak valami fedősztorija volt. Ez nem derült ki, de annyira nem is érdekelt. A másik annyi biztostűt nyelt, hogy ki kellett vezetni a végbelét a hasfalára, de mivel a higiéniát egyáltalán nem ismerte, ezért állandóan folyt belőle valami, mindent összecsöpögtetett vele.

– De hogyan nyelte le ezeket?

– Van a biztostű – tudod -, amit varrásnál használnak, hogy összefogjanak két anyagot. Ezzel lehet karbantartani a ruhádat is. Na, ezt cérnával összetekerte, összenyomott állapotban lenyelte, de mivel csak a cérna tartotta, így a gyomrában, a belében – éppen ahol érte – szétpattant. Beleállt a húsába.

"…legyen meg a Te akaratod,…"

– Öngyilkos akart lenni?

– Vagy csak azt akarta elérni, hogy egy másik börtönbe vagy a börtönkórházba kerüljön, ott egy kicsit mégis szabadabb a történet. Rengeteg más ilyen is van, de nagy részére már alig emlékszek.

– Nem emlékszel, vagy inkább nem akarsz emlékezni?

– Szinte minden napra jutott valami, de van egy csomó, ami már kiesett. De amúgy sosem erőltettem magamra, hogy felejtsek, ha ez a kérdés…sőt, inkább még jobb is emlékezni, mert akkor tudja az ember, hogy van az életnek egy ilyen vetülete is. Ha valami hülyeséget csinálsz, akkor tudod, hogy hova kerülsz. Érted…volt egy rab (közben nevet), akit át akartak vinni egy másik börtönbe, és úgy megfejelte a rácsot, hogy szétnyílt a feje. Úgy vitték el, mint egy turbános törököt. Aztán volt, hogy elvett egy tiltott tárgyat az őrség, amit sorakozónál kitett az őr a folyosón az asztalra. Amíg ő a sor végét motozta, a sor elején lévő rab elvette a cuccot az asztalról. Rendesen meglopták az őrt a szinten. Égbe-földbe kereste bazdmeg, a zárkában meg aztán ott röhögtek rajta.

"…amint a mennyben, úgy a földön is."

– Hogyan érdemes kommunikálni?

– Hát, ha nagyon sok idegenszót használsz és játszod az agyadat, hogy te milyen kurva okos vagy, akkor azért is agyonvernek. Nem egyszerű a történet, az biztos. Ha hazudsz, attól még nem leszel áruló, de ha mondjuk megvernek, és kikopogsz az őrségnek, akkor már igen. Ott pillanatnyilag meg leszel mentve, de onnantól az egész börtön tudja, hogy te áruló vagy. De amúgy volt olyan is, akit csak úgy vettek ki a zárkából, hogy az egész börtönt le kellett zárni.

– Miért?

– Vagy veszélyes volt, vagy védeni kellett.

"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,…"

– Lehet amúgy bent saját cuccuk a raboknak?

– Hát, hogyne, valamennyi személyes tárgy lehet bent: cigi, 2-3 db könyv, borotva, kóla, kaja.

– Ezeket be lehet nekik küldeni?

– Ez most úgy van megoldva, hogy van bent bolt, ahol saját pénzből lehet vásárolni. De az a bolt nem piaci árakon dolgozik, hanem ahhoz képest három-négyszeres árakon.

– Komoly biznisz…

– Az nagyon komoly, aki azt megnyerte, az tömheti a zsebét. De ugyanez a telefon. Ez úgy működik, hogy csak pár előre leadott telefonszámot hívhatsz, és csak abban a mértékben, amennyi pénzed van rá. A percdíjak viszont ilyen tízszeresébe kerülnek a kintiekhez képest.

"…és bocsásd meg vétkeinket,…"

– Azt tudják a többiek, hogy milyen bűncselekménnyel kerülsz be?

– Persze! Van egy saját hivatalos papírod, amin rajta van, hogy miért ültettek le. Bemész, beraknak egy zárkába, rögtön mindenki körbe vesz, és már nyitják is ki a zsákodat, hogy mit lehet tőled elvenni. Valószínűleg ott van benne a kis papírod is, amit próbáltál eldugni, hogy ne lássa senki, és azzal kezdik, hogy elolvassák. Ha azon például az áll, hogy te kiskorút molesztáltál, akkor ott a jó Isten se véd meg téged. Persze az ilyeneket próbálja a rendszer védeni, az a börtönnek se jó, ha ezeket agyba-főbe verik, még ha a jó érzés azt is mondja, hogy megérdemelné a köcsög.

"…miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,…"

– Barátság nem is születik bent akkor, gondolom?!

– Nem. Akik ott bent vannak, csak az köti össze őket, hogy bent vannak, semmi más. Aki ott barátokat szerez, az menjen orvoshoz, én azt mondom…

– Akkor „a Remény rabjai” c. film csak egy romantikus idea?

– Láttam, igen, az nagyon ki van színezve, annak a sztorinak csak a díszlete az, hogy börtönben játszódik. Jó baráti sztori, de játszódhatna akár két esztergályos között is.

– És „A kísérlet” c. filmet láttad, amiben átlagembereknek adnak rab -és őrszerepet, aztán magukra hagyják őket egy börtönnek megépített kutatólaborban?

– Ja. Könnyen el lehet csúszni az életben. Ilyen alapon bárki bekerülhet, van is ez a mondás, hogy „mindenkinek megvan a téglája.” Egy hajszál választ el, hogy bekerüljél, például ha autót vezetsz, akármikor elüthetsz valakit véletlenül.

"…és ne vigy minket kísértésbe,…"

– És a „szappan-leesős” legendák igazak?

– Nem kell hozzá szappan. De ez általában nem a zuhanyzóban zajlik, ott szokott lenni felügyelet. Legtöbbször zárás után a zárkában történik meg.

– Hogyan lehet ezt megúszni?

– Ha kiállsz magadért. Lehet, hogy egy verést benyelsz, de legalább nem basznak meg. Olyan is van, hogy valamelyik érzi, hogy ő lesz a következő, és inkább azokhoz csatlakozik, akik gyakorolják az erőszakot, pedig eredetileg nem ilyen személyiség. Aki áldozattípus, és látják rajta, hogy fél-retteg, azt bekóstolják azonnal. Aztán, ha úgy mész be, hogy pedofil vagy, akkor ennyi volt a történet.

– A korosztály egyébként számít, vagy akár egy öregebb emberrel is megeshet ez?

– Teljesen mindegy. Ha viszont fiatalokhoz kerülsz, ott védd meg magad, ha tudod! Ahol túlteng a tesztoszteron, ott állandóan van valami balhé. Egyszer hallottam olyat is, ahogy az egyik rab mondja a másiknak: „úgy megbasztalak, hogy leszartad a hasamat!” Vadállatok.

"…de szabadíts meg a gonosztól,…"

– Volt, aki meghalt?

– Csak hallottam, hogy valaki nem ébredt fel egy reggel, meg hogy volt olyan, aki felakasztotta magát. Érted, egyik napról a másikra ilyen hangulatingadozásaid vannak, és akkor hozol egy döntést. De a legtöbb ilyen csak a figyelemfelhívásról szól, vagy másik börtönbe akarsz menni.

– És akkor mi segít a túlélésben?

– Nem egy egyszerű kérdés…

– Mi vagy ki tarthatja életben az embert?

– Hm, ez egy jó kérdés bazdmeg. Saját magad, érted…nem szabad túl komolyan venni, tudni kell idomulni. A szabályokat kell tartani, és bárki, aki bent van – rab vagy őr -, azt távolsággal kell kezelni.

"…mert tied az ország,…"

– Számít a származás vagy a vallás?

– Nem hiszem.

"…a hatalom,…"

– De gondolom vannak „úri rabok” is, akik rangjuknál fogva kivételezve vannak?!

– Általában az erő, a kiemelkedő ész vagy a kapcsolatok határozzák ezt meg. Aki például az alvilágban ismert, mert mondjuk verőemberei vannak, diszkókat véd vagy saját diszkói vannak, teríti a drogot, meg a kurvázás stb, ő alapból úgy indít a börtönben, hogy ő ott valaki. Vagy annyira erős, hogy nem merik betámadni, mert tudják, hogy olyan pofont kioszt, hogy utána úgy kell összekanalazni a csávót, érted.

– Szóval érdemes kigyúrva bemenni?

– Hát, ja, lehet. Ha tudod, hogy mondjuk fél év múlva kezdődik a büntetésed, akkor mindenképp jó, ha úgy mész be, hogy előtte edzettél.

– És az ész?

– Van, aki annyira okos, hogy akárkit – akár az őröket is – meg tud bent dumálni. Azzal előre lehet jutni. Van egy-két olyan nagydumás, hogy elhiteti veled bazdmeg, hogy zöld az ég. Olyan dumás emberek vannak bent bazdmeg, hogy úgy küld el a picsába, hogy alig várod, hogy indulhassál. Nem is tudom, hogy lehetne ezt megfogalmazni.

– Manipulatívak?

– Ja, igen.

– Létezik amúgy luxusbörtön?

– Elvileg vannak ilyenek. Ott még terhes nők is vannak, ha jól tudom, akik megszülhetik a gyereket, és egy éves korukig nevelhetik is őket. Ide viszik elvileg a VIP rabokat is, politikusokat, rendőröket, börtönőröket.

– Tényleg, és mi történik, ha egy börtönőr kerül be?

– Volt ilyen, őt is csak úgy mozgatták, hogy lezárták az egész börtönt. Tőle annyit se kérdeznének, hogy „szia, mi a helyzet?”, azonnal meghámoznák a csávót.

"…és a dicsőség…"

– És ha egy sztár kerül be?

– Vannak ilyen sztorik, hogy nekik még a zárkát is külön ki kellett festeni, nem tudom, de el tudom hinni, hogy van ilyen. Hiába egységes állítólag a rendszer, mégis valahol több fér bele, másik börtönben meg kevesebb.

– Amúgy tényleg bármit be lehet csempészni?

– Egyre szűkül a lehetőségek köre, de valamiféle rés mindig akad a pajzson.

– Például?

– Például az őrség, vagy a látogatások. A családtagok mindent elkövetnek, hogy megkönnyebbítsék a dolgodat. Volt olyan, hogy a paprika volt kettévágva, abba tették bele a cuccot, a csumáját meg visszaragasztották. Ez egy állandó macska-egér harc, de minden új megoldás előbb-utóbb kiderül és bezárják a kaput.

"…mindörökké."

– Van olyan, amit nem lehet feldolgozni a bent tapasztaltakból?

– Nem hinném, valahogy az embernek meg kell tanulnia, hogy megvédje magát a benti dolgoktól, ha ez nem sikerül, akkor elnyeli a valóság. Ha viszont lepattannak rólad a dolgok, akkor nincs igazán mit feldolgozni.

– Milyen tanácsot adnál annak, aki első alkalommal kerül be?

– Mindenképpen álljon ki magáért, kerül, amibe kerül, és ne legyen semmiképpen áruló vagy besúgó.

– Hú, kemény ez a téma. Sokkoló.

– Én nem megyek oda vissza.

"Ámen"